.Ha

Ha

Ahogyan a csendben sem alakul.
Eperfáról hulló véres eper a húsod.
Kellene néhány seb, hogy legyen körülöttük test is.
Attól, hogy soha többé nem mész vissza magadba, még nem leszel ember.
Rád néztem és volt benned egy golyó.
Félreértek mondatokat, amik igazzá lesznek benned.
Visszafelé érik a ringló a szíveden, ha tetszel.
Ezüst olló vagyok a későesti dögszagban.
Tömörülésben tenger.
Rácsozaton a hús rácsodálkozása.
Összehúzódásaim nevedre.
Nem pedig vad jegenyék égben kotorászása, mint bugyiban a csend.
Összefüggés a gumiban.
Ami most esik le épp: a tantusz.
Állni a súrló szeptemberben.
Méhekre szemlehunyás.
Ahogyan automata itatónak gondolsz és
télire sem raksz ki magadból: a megfagyás.
A kor az, amit észreveszünk belőle.
Ugyanez az ember.
De néhányunk lassított felvételen felrobbanó cseresznyefa.
Emlékeznek rám.
Rám emlékeznek.
Mint egy pap, súgják a nevem - mondják.
Ahogyan bőgést hallgatni hajnali réteken,
és tudni, valamikor ezt hallgatta Mozart.
Fekszel hűlt helyemen, magad sem tudod, miből simogatod, de színház.
Üvegtartályban emberméretű halak fekete kezekkel matatnak az elmúlásban.
Keress már végre valami igazit benned!
Ha lennének sikolyaink, nem folyton bitumendaraboknak vallanánk szerelmet keszoncsendben,
ha megőrülnél a hópelyhektől, mint egy kutya
és ha éppen olyan őszinte lennél,
ha lennének sejtelmeink, már nem lennének valóságaink,
ha,
megint,
ha, ha…

Elfelejtettem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-10-13 06:41:34
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-13 06:41:34