szabad akarat
apám sosem hivatkozott a sorsra s míg
legyintett az égi hatalomra
utolsó mozdulatával a maszkot félrelökve
pupilláiban rekedt a múlt
otthon a panasz egyre halk szavúbb lett
a fájdalom útvesztőjében törötten
botorkált tovább anyám
elméjét a szenvedés pórázra fogta
haladni csak addig hagyta amíg ráébredt
holnap apám után
s mire bekúszott a hajnal
vörösét fehérre cserélték s a bajjal
a kórházi ágy másra várt
alig két évbe tellett hogy az égbolton
ismét strasszként sejlett minden gyémánt
véletlen - gondoltam mind a kétszer
mert könnyebb volt azzal élnem mint a
kései felismeréssel hogy
talán
de a zárójelentés arról nem szólt
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-10-01 18:28:45
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-02 14:08:11
