elõhang
hogy tünedeznek a szépek
parányra fogyadoznak
a ma a tegnap a holnap
az emlék a vágy az álom
és ő az angyali varázsom
ijedező bárányként legelésznek
a múltak mezejének
törött
fűszálai pitypangjai között.
oly kicsi lett minden
ahol a tájban
az éledő halál van
üveggé válnak a monteveresztek
az óceánok pocsolyává lesznek
s átléphetem
nem áll őr a térképeken
és csak vadgesztenye hantokon
bicsaklik el éledező pásztorom
a farkasréti legelőn
ahová terelget
ahol vár apa anya és a gyermek
a pásztor tudja
ahol múltak és jövők
egy pillanatba esnek
nem kell vigyázó
a hant maga öltözik
a célkereszthez.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
