Padlásleltár sötétben

A lépteim nyomát rejtő por kavarog, majd leül.
A kitisztuló látómezőben relikviák.
Kiszáradt kupacok a padlón, egykori szétrontott homokvárak.
Petyhüdt labda mellett rongyos mesekönyvek,
aknára lépett műanyagkatona, végállomáson veszteglő kismozdony.
Zakatolása mára szívembe zárult.
Egy kivert fog. Nem az enyém.
Egy kiütött női szem. Ez se az enyém, de a fogat ezért vertem ki.
De így se vagyok rá büszke.
Emberi matematikatanárok ötösei vegyítve
nemberi irodalomóra tartók érdemtelenjegyeivel.
Dohányfüstben pácolva az első csók. (Utálom a cigit.)
Viszonzatlan szerelmek szilánkjai közt beteljesültek szobrai.
A csorba cserepek résein bekúszó fény csálé keresztre csorog,
előtte egy dunsztosüveg. Benne véres húscafat.
Ha csak még néhány hétig bírtad volna tartani magad!
Egy homályos zugban szóette ruhásszekrény, zsúfolásig tömve kimondatlan szavakkal.
Kissé odébb egy sánta vitrin, benne ráncos félmosolyok, kivérzett lendületek,
néhány félbemaradt merevedés, kicsorbult szellemi frissesség.
Rozsdás elsősegélydobozban széttrancsírozott gipszek, kiölt idegek,
egy perforált vakbél, hajdani éleslátás, normálméretű pulzus és vérnyomás.
Apu utolsó szorítása a csuklómon.
Az a szag, Ildi kórházi ágya mellett.
Az egyik sarokban foghíjas szivárvány kornyadozik.
A sárgája irigységbe költözött, a vöröse dühbe.
A mestergerendáról tucatnyi kicsontozott, mumifikálódott álom csügg alá.
Kinőtt ruhák, autók, lakások, hitek.
Elveszett barátok, rokonok, ének.
Sírások és sírásók. Kacajok és kacatok.
Könnyű könyvek és könny könyvek. Holdak és holtak. Égi test és régi Pest.
Tétovalóságok.
Végül csak csend.
(Ha maradt még, aki hallja...)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-08-13 08:22:49
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-13 08:28:19