Sajátidõ
A tölgyfa hosszában hasadt ketté
Mintha villámlott volna
Pedig csak a szú perceg
A nap még visszalép egyet
Majd begurul a fák közé
Reccsen egyet a hegy gerince
Pedig nem is emel semmit
Az eget is én tartom meg az
A tény hogy nem is létezik
Csak a színe ami nem hullik le
A macska szeme kéken
Villog a vörös sötétben
Az agyam helyén sárgán
Izzik a zöld telihold
A sötétben az idõ is lassan
Megfontoltan csúszik-mászik
Nehogy falnak menjen
Én inkább csak fekszem
Így is falnak megyek
Attól amit magam elõtt látok
A sötétben mondjuk semmit sem
Csak az agyamban kavarog
A víztõl szárazan pergõ homok
Mert az idõ azért telik és
Lassan a körmöm is növekszik
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-08-13 04:50:16
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-13 04:50:16
