Nem az igazi nagy óceánok zúgnak

Pilinszky Jánost hallgatom,
az Apokrifet mondja
és én a hatalmas tengert hallom.
Nem az igazi nagy óceánok zúgnak
hanem gyermekkoromból a kukoricás.
Millió kis hullám.
Beleszédülök, ahogy nézem.
Ha áldoznom kéne, nem áldoznék,
nevetve futnék a réten mezítláb.
Ő szól bennem a nyári tisztásból előbújva is.
Meg kell kérdeznem magamtól,hogy hiszek-e.
Nem tudok válaszolni.
Le kell merülni mélyre,
moszat, sás, nád között
találni egy igaz gyöngyszemet.
Ő nekem a tisztaság,
hófehérre meszelt vályogház fala,
amit lassan simitok végig.
Irigylem a hajnalt,
amely tanúja lehet ébredésének.
Ő volt, aki ezen a februári napon
átölelt és megnyugtatott.
Eltűnt, de tudom, hogy a nyárfa pihéi,
mint megannyi rejtett lap
a Bibliából, szállnak utána.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-08-03 12:52:59
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-03 17:59:12