Nem volt realista
soha az anyám.
Másként látta,
amit elébe
hintett az Isten.
A szépet szebbnek,
a jót jobbnak.
Türelmét
kiporciózta
a gondviselés.
Vakon járt.
Úgy vezetett
gyerekként,
ne lássák
könnyeit mások.
De minden saroknál
mosollyal fordult be,
mint a Nap.
Ilyenkor ismeretlenek is
ráköszöntek.
