Lépés
Könyvtárban ücsörgök, mindig ide jövök,
ha csendet akarok magam körül.
Ha tudná, hogy ez most miatta van!
Megtorpanás vihar előtt,
ami majd magával viszi
mindennapi hazugságainkat,
ezektől mindig megfájdul a torkom.
Nemsokára kimegyek a partra.
Lassan merülök a vízbe,
mint egy lassított filmfelvételen.
Amikor feljövök, már sem a víz,
sem én nem leszünk ugyanazok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-07-21 11:40:27
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-21 11:40:27
