SÁRKÁNYSZEM

Tükörvizekben megmerültek
csillagszóró, szélsejtő tájak.
Szelek jöttek: vitorlabontók,
s a vitorlákra rátaláltak.

Szálltunk boldog sárkányszemekben.
Kezekből kört formált a játék,
csöpp madarat dugott zsebembe,
s mosolya szólt: itt az ajándék!

A tisztás úszó fénysziget volt.
Emlékszel? Virágszínek égtek.
Ringott boldog sárkányszemekben
tükörvizen vitorlaének,

majd egy torok szította alkony
hegycsúcsokra vöröset lángolt,
új színt, amelyben messzeség és
egy hihetetlen szabadság volt.

Az a régi, gombát találó
idő nevet kéken, fehéren,
s el-elbújik egy tücsök tükrös,
emlékező hegedűjében.

Szétnézek álmos tölgyesekben.
Gyíkbőr tüzel, mesébe fog ma,
s pókhálók finom, ezüst lelkét
tűnő tündérszárny átragyogja.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: KINCSES KALENDÁRIUM 1979,