Lakat-lan
Hittük, hogy nem, de persze majd
a csend minket is összehajt
élére mint az ingeket,
kéket és álmos karmazsint,
fehéreket alkalmasint
rétegre réteg, eltemet,
múlnak az álmok - semmiség,
szabálytalanból új klisék
születnek észrevétlenül,
megszokjuk, én is megszokom
a szűkre zsúfolt polcokon
alul ki van, s ki van felül.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-07-08 08:47:48
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-08 08:47:48
