Markovics Anita : Semmi...


 
2842 szerző 39253 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Borbély Tamás
  Ki tudja hányszor
Új maradandokkok

Szőke Imre: Achilles orr
Ötvös Németh Edit: egyszer csak hideg lett
Szőke Imre: Viszketés
Bátai Tibor: csukott szemmel
Szakállas Zsolt: PÜSPÖKFALAT
Köves István: GATTAMELATA NYERGEL, ELKÖSZÖN
Pálóczi Antal: ADY PARAFRÁZIS
Horváth Tivadar: Skizofrénia
Tímea Lantos: Majdnem mögöttem/javított/
Köves István: CEAUSESCUT LEGALÁBB LELŐTTÉK
FRISS FÓRUMOK

Blanka Eszter 1 órája
Gyurcsi - Zalán György 2 órája
Duma György 2 órája
Tímea Lantos 4 órája
Szőke Imre 7 órája
Ötvös Németh Edit 8 órája
Bara Anna 1 napja
Horváth Tivadar 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Albert Zsolt 1 napja
Pataki Lili 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Vajdics Anikó 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Tamási József 4 napja
Pálóczi Antal 5 napja
Boris Anita 6 napja
Valyon László 6 napja
Szakállas Zsolt 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 2 órája
különc 2 órája
Janus naplója 8 órája
Párbeszéd egy jobb Dokkról 14 órája
Bátai Tibor 19 órája
Hetedíziglen 22 órája
Készül az album 1 napja
Dokk-verspályázat 1 napja
Bara 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
útinapló 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
az utolsó alma 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
négysorosok 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Markovics Anita
Semmi...

a semmiből a semmibe a semmi által, amikor
a hajad mögött fehér pingponglabda volt a Hold, azt
ismétlem, néha, ha túlélésre van szükségem, pedig
általában nincs szükségem sem túlélésre, sem az életre, sem az éjszakákra
egy letört betondarabot szorongathatok, kezed nyomát őrzőt,
leveleket, tavaly őszit, az utcán sodortat,
letépett borostyánt, lestyánt,
a lámpák rubin fényét zsinórban,
szemem megtelő csarnokvizében a hiányt,
a szomorúságot, a lemondást, a várva várt váratlanokat is,
a nyár éjszakákban forró betonlépcsőre kifekvő hallgatásokat,
a felettem megperdülő csillagrendszereket,
saját jelentéketlenségünket,
saját életünk jelentőségét,
saját életünk jelentéktelenségét egymásban és egymáson kívül, és
hogy én mégis erről írok szabadverset ahol kalapáltál,
ahol kalapált egyszer a szívem,
az ember az igazra törekszik,
arra emlékszik, mégha félig igaz is,
szóval a nyáréjszakák: forró beton, békák, sikolyom,
- nem biztos hogy csak miattuk, -
éjszakai rétek, közepén facsoport,
hogy mindig megyünk valami felé,
különben is
nem szükséges elindulnunk,
igen, hogy magunkban menetelünk és
lehet hogy fák vagyunk egymás tisztásain,
lehet kiírtott fák vagyunk egymás tisztásain,
lehet írtások vagyunk egymás erdejében,
lehet sóval leszórt földek vagyunk,
lehet szóval leszórt földek vagyunk,
lehet pingpongozó Hold vagyunk, és ha
én azt láttam, amit te, te mit láttál a hátam mögött?
mit néztél a hajam mögött?
mit kerestél fülem mögött?
mert biztos nem csendet,
biztos nem csak véróceánt,
biztos nem csak a nyári éjek sörtüzének egyszer odacsapó zimankóját,
biztos nem keresne az ember semmit ott, ahol nincs semmi,
legalábbis én így vagyok ezzel,
hogy akkor el sem indulok,
de te elindultál nagyon hosszan, hogy hosszú érkesésbe csapódj,
hogy érzésbe csapódj,
és letört betonpárkány legyél,
borostyánlevél legyél,
utcáról felszedett elsodort őszi falevél legyél,
az ember azért indul el, hogy igaz legyen,
mint a nyáréjszakák,
amikben hegedülő tücskök vannak,
faggatnak a nótámról és én azt mondom:
"- Más öleli a babámat",
"- Jó de melyik?"
hát melyik más, mindegy,
az éjszaka sötétje egyforma,
egyforma haraggal és egyforma zuhataggal zúdúl rám a tömör semmi
évek hosszú során át egy sikító várfal vagyok zümmögni a teacsendben,
kora reggel egyszer a kezedbe fogom adni, tudom,
már négy évesen láttam,
egész életemben láttalak,
amikor még nem is ismertelek,
az ajtómban fogsz állni,
de most még forró betont köp magából a Hold,
alattam kertvárosi házak közti asztalitenisz-asztal,
ismétlődések tűje üt, mint a készülő tetoválás,
tus az éj és fekete lesz a bőr,
remény ugrik a Holdra,
boromba esett a Hold, igen,
a medencét egy kutya ússza át,
átfordulnak a naptárak,
ezer évek,
mi újra és újra,
ezért emlékszel rám,
patt-patt, pattog az agyadban a fehér labda,
nyáréjszakák,
lehúzott róló,
vaksötét semmi,
egy diófa integet nekem,
ezüst levelei zörögnek,
holnap kivágják,
ki fog integetni a jövőbe helyettem?
patt-patt, deresgerincű, patt-patt,
gondoltam, mondok valami igazat:

te lettél, ahogyan erre az életre elfelejtesz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-06-11 16:26:43
Utolsó módosítás ideje: 2018-06-11 16:26:43


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-08-17 17:52   új fórumbejegyzés: Blanka Eszter
2025-08-17 17:40   Napló: Minimal Planet
2025-08-17 17:24   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-08-17 17:15   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-08-17 17:14   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-08-17 17:07   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-08-17 17:07   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-08-17 16:56   Napló: különc
2025-08-17 16:26   Napló: különc
2025-08-17 16:25   Napló: különc