A kis sámli
Apám boldogan hozta ajándékát lányomnak: egy kis sámlit. Persze várta a hatást, és tőlem is a dicséretet (mint a kisgyermek, úgy szomjazta). Megünnepeltük, örömmel ültettük rá csemeténket. Masszív jószág volt, sokat kibírt: volt ló, szánkó, kiskocsi.
Majd, mint mindent, kinőtte a gyermek, a sámli a konyha egyik zugába került. (Krumplihámozáskor nekem is jó szolgálatot tett.) Festéskor kitettük a nyári konyhába, ott is maradt. Szem elől tévesztettem jó ideig. Aztán nagytakarításkor megakadt rajta a tekintetem.
Eszembe jutott tíz éve meghalt apám. A mosoly az arcán, ahogy nézte a sámlival játszó unokáját. A sámlin azóta is piros a festék, mint a vér, mint a szeretet. Nincs kopás rajta. Lakásunk újra megbecsült tagja lett, valósággal ikon, amelyre már az én unokáim ülnek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-05-21 00:10:10
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-21 06:51:26
