Holdidő Dióhéj Placebo


Mélybíbor köd Kimerült lerakódás Porceláncsend Deprimált románc
Dögnehéz havak undok szagával orvul feltámad a tavaszi szél Piszkos
fehér por kavarog Pillanatba dermed egy óriási dilemma most akkor
kint vagy bent Robbanásig feszült a táj

Keményen koppan Csonthéja reccsen szétreped A szemérmesség burka
lehull Kitárulkozva megjelenik szégyentelenül beszélni kezd Amikor meg
szólal nem ő beszél hanem a nyelv És mondja mert a szenvedély nagy hős
tud lenni Ha kell jéghegyet olvaszt

A bólogató fasoron túl teltajkú nefelejcsek nyílnak (Húsbavágó szelíden
szép szavak ki nem mondott gondolatok Almaíz csorran glória súlya len
gedez A lehetett volna) Aztán csak homok és a dűnék mögött háborgó
hullámoktól terhes végtelen óceán –








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-03 12:02:13
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-03 12:02:13