csak hallgatok (jav)
alig-volt emlékeimből élek
az emberek arctalan csillagok
gomolyognak fényüket vesztve
közöttük ténfergek hallgatok
morzsolgatom az időt kezemben
talán már arctalan vagyok
ebben a levitézlett létben
honnan menekülnek az angyalok
őrzőimet sem lelem többé
elvesztettek valahol félúton
nézegetem kifakult arcképed
a lét szélén támolygó alakok
árnyai közt már csak hallgatok
világnak világtalan vándora
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-04-09 23:36:13
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-09 23:36:13