csak hallgatok (jav)
alig-volt emlékeimből élek 
az emberek arctalan csillagok 
gomolyognak fényüket vesztve 
közöttük ténfergek hallgatok 
morzsolgatom az időt kezemben 
talán már arctalan vagyok 
ebben a levitézlett létben 
honnan menekülnek az angyalok 
őrzőimet sem lelem többé 
elvesztettek valahol félúton 
nézegetem kifakult arcképed 
a lét szélén támolygó alakok
árnyai közt már csak hallgatok 
világnak világtalan vándora
	
    
	
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-04-09 23:36:13
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-09 23:36:13