Neked szívem

ahol most járunk vén erem
nem várnak Istenek álmok
ha voltak is csodák nincsenek
elfogytak az ideálok

rég vadlóként tört az indulat
szerelmet hőkölt az ágyunk
most fáradt szövet a gondolat
egy érfalon megállt a vágyunk

látod csak terajtad múlhatunk
hogy égünk-e tűzben viharban
vagy maradunk kint és megfagyunk
bábként az őszi avarban

még lenne a lom közt pár avítt
mit szeretnék szavakba zárni
csak akit szerettem és amit
aztán már történhet bármi

ne tétovázz be kell hogy érj
szaladj a szívig egészen
tudom meghalni nem nehéz
de mégis a másikat kérem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-04-09 10:41:57
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-13 09:01:32