Lábalás


A kapun kilépve még eszemben volt
hogy kívánni valamit ma sem fogok
Minden reggel ezt játszom magammal
de a gondolatszintnél tovább eddig
soha nem jutottam

Ahogy szedtem lábam gyorsan a járdán
(a hathúszast mindenképp el kellett érnem)
szemem megbotlott azon a búgócsigán
mi nem forgott mégis szüntelen zúgott
ám közelebb érve már nyugodtan néztem
ez bizony csiga de éti és nincsen bebúgva
nem ő a forrás hanem a tök szürke kaszni
a kerítés túloldalán
Ott állt a Művek szekrénybe zárulva
s jobb dolga nem lévén duruzsolt állónap
Hagytam mindkettőt éljék az élhetőt
én aztán spilázva na jó ez így túlzás de
szaporább léptekkel folytattam utam
(a hathúszast mindenképp el kellett érnem)
Akkor még nem tudtam kellett a pillanat
hogy rájöjjek hirtelen őszülni milyen az
Mint derült égből villámcsapás
rám akart ugrani egy böszme-nagy fehér
juhász
A kerítés erős volt én nem annyira
gyökeret eresztve majdnem be   de hála az
égnek nem történt baj
Rohanni kezdtem ez most már biztos hiába
na megy az ha akarok ám épp ez esetben
mert mikor ha nem tuningom igencsak
karcsúnak bizonyult
(a hathúszast semmiképp nem értem el)
Kéz a kézben megálló-magánnyal álltunk ott
kettecskén faképnél hagyottan miközben
büszkeség töltődött belém átjárva egészem
tetőtől talpamig
Leesett végre lassan és nehezen majd
hangosan csörrent de ez volt a lényeges

A kapun kilépve már eszemben sincs
hogy magamnak kívánjak akármit is
Minden reggel korábban ébredek
és csak játszom a felhőkkel gondolat
szinten így fű alatt –









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-04-07 09:40:59
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-07 09:40:59