Régi álom

Valami furcsa, régi álom,
talán egy sosem volt mese,
csak gyermek festhet ílyet,
ha van sok színese.

Ha véget ér a nap,
s a szobára sötét csend borul,
a gyermek álmában uralkodik,
s egész világot képzel birtokul.

Hős lesz belőle, nagy vitéz,
sebezhetetlen katona,
ki legyőzi a zsarnokot,
s nem alkuszik soha!

Gazdag is lesz, mérhetetlen,
szegényeket lát vendégül,
az asztalon kenyér és hal van,
s az asztalfőn a játék-mackó ül.

Orvos is lesz, vagy nagy varázsló,
ki csak kinyújtja két kezét,
s a vaknak szivárványt ad ezzel,
a süketnek zenét.

És ember is lesz, ki hisz a szépben,
barátságban, tisztességben,
ki oly nagyon hisz igazába’,
hogy páncél nélkül száll csatába,
s hiszi, hogy míg jó is akad,
a rút s a gonosz alulmarad.

----------

Valamit elvesztettünk,
mikor felnőtté lettünk,
s hiába hívnánk vissza,
nem maradt belőle szinte semmi se.
Csak valami furcsa, régi álom,
talán egy sosem volt mese.


1976








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-03-19 18:35:36
Utolsó módosítás ideje: 2018-03-19 18:35:36