Ezek vagyunk
Egymás mellé rakott tenyereinkből
belém hasít a felismerés, hogy
sorsvonalaink, még ha időről időre
kereszteződnek is, másodpercekig
futhatnak csak együtt.
Tekintetünk rendszerint a horizonton
találkozik egy ponton, de sohasem
egymás szemében.
Távolodás-közeledés folytonos
spiráljában mozgunk, próbálkozásaink
az "elég közelre" személyes
történelmünk tragédiája.
A mi személyes történelmünké,
amit csak én veszek komolyan.
2018.02.15.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-02-19 10:40:47
Utolsó módosítás ideje: 2018-02-19 10:40:47
