Mosolyest
Az est, mint házaló,
benyítt kis világom kapuján,
vállán hátizsák, benne
panaszok,zavart mosolyok,
de a szellemkedvesemé meztelen,
mint a lelke,
melle csillog,
kerek,mint egy cseresznye,
bátorít, hogy újaimmal érintsem meg,
simogassam, mint méh a virágkelyhet.
Izzunk tüzünkben szótlanul,
sötét jaksahordák csókjaink játékát kémlelik,
dülledt szemük villog, mint kaszaél...
De ez a mi esténk :
riadó nélküli.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-02-12 18:40:10
Utolsó módosítás ideje: 2018-02-12 18:40:10
