kétségek pora
a szekrényeken
kinek volt igaza
mosolygós arcú képek
keretein és a sarkokban
emlékek tépett pókhálói
tollseprűmmel felverem
újra és újra
már minden a levegőben
a nap besüt
így jobban látszik
hogy az egykori kérdések
hogy úsznak át a szobán
félek hogy a múlt összepiszkol
gumikesztyűt húzok
most már ne érintsenek
