És

Magad elől is titkolnád, majdhogynem
sikerrel. Csupán annyit sejtesz, készülsz
valamire, s veszélyes lenne máris
a vállalkozás célját feszegetni.

Előveszed az ilyen helyzetekben
alkalmazott technikát, hogy eltereld
nyugtalanító gondolataidat.
Ezúttal azonban ez sem működik.

Mindjárt a felidézni próbált szöveg
első soránál elakadsz.  Nekilátsz
hát fejben újraírni. Mindhiába,
túlságosan felbosszantottad magad.

Végzetes hiba, mert így esélyed sem
maradt ráhibázni  a folytatásra.
Leforrázva tudomásul veszed: jobb,
ha hagyod az egészet a fenébe.

Legalább néhányat memorizáltam
volna tisztességesen – füstölögsz –, de
azután kénytelen-kelletlen újból
ráfutsz a készülődés témájára.

Mire is, mire is? – kerülgeteted a
forró kását – amikor váratlanul
azon kapod magad, már fel is tépted
az első útba eső bolt ajtaját.

Meglepődni sincs időd, ösztönökre
kell hagyatkozz. Életed és életet! —
mordulsz a rémült tekintetű eladóra,
és megnyomod helyette a pánikgombot.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-01-08 00:02:10
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-08 00:02:10