NANU, NANU


nekem másabb az emelőszerkezetem,
én úgyis megnyugszom, ha a félvizit habajka,
fokról-fokra
szabályozom az eltűnésem,
vagy elporlasztom a rangadó bibéket,
vagy undok leszek a mentőszolgálathoz, amiért kegyeskedett a puccsokat szelepeimre bízni,
rovátkolt fa és a bendőm kánaáni menyegző lészen,
begyűjtött nyáj és eredendő bűnöm sószórót butít a ketrecben,
ha nincs hova mennem görgőkkel parolázok,
ha unalom kísért, szeretem, mi megveszekedett,
fáj, ha lobban, fáj, ha lobban, a macskakaparás,
tetszik vagy nem, a kegy fertőtlenítőszerei elbomlanak, s én egy sercenő huzatú fémtányérban folytatódok,
ó, jaj, a kisiskolás váltók már kapisgálják, hogy nem vagyok képes kártalanítani
a zsanérokat,
s hogy megszeppenve bókol nékem a halmozott talányok vádlija,
s hogy felfüggesztett sonkáim tárlója szánalmas,
ó, jós Hold, ragadd meg ütemsorompómat, különben a nyílvessző mérgével lefröcsköl,
vagy a ványadt faecet bemeséli nekem,
hogy a borotvák élüket vesztették,
s hogy a szolmizáció kétszersültek inkarnálódott hintajában terem!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-12-25 10:38:42
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-25 10:38:42