AJTÓK /Dr.Györgypál Katalinnak/

Egyik mögül macska kinéz.
Kék tavaszpárnán heverész.
Simogatja fényselymű nap.
Lobban aranyszál-pillanat.

A másik mögül csengettyű
hangját hozza szálló betű.
Szépség-hitét míg hallgatod,
mosolyognak az angyalok.

Új ajtó nyílik: szakadék.
Érdekel, s rettent mély vidék,
sötétlő lélekvégi táj:
miért is fáj az, ami fáj?

Ajtósor. Sorsok. Gyökerek.
Baj, bánat lentről fölremeg.
Ám tudni arról ki akar:
gyömölcsgyönyör fent mit takar?!

Komorak már az angyalok.
Szépség-hitemről hallgatok.
Megáld, s együtt hallgat velem
a Nincsben Csillagistenem.

Tudom: Szó csak az Ő szava,
s Csillaga nélkül nincs Haza.
Nélküle minden haldokol,
minden ajtó mögött: Pokol.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.