Diagnózis

Acélkerék a síneken.
Kegyetlen fémmemoár
zakatol, sikít hirtelen,
a sötétség nehézzé lassul,
lámpafény űz homályt
a járdaszigeten.
Ismerem azt, amikor
minden megfeszül,
és a pattanás előtti
milliszekundumban
átáramlik az isten
egy másik éjszakából.

Lefékez a valóság. Hálósra reped,
ami érzékelhető, valaki felsikolt;
bevégeztetett, és útra kelnek
a türelmes járdaszigetek,
a lámpák fénye szürkére kopik,
indigó testeket présel magából
a másik éjszaka, ahonnan tovább
állt az isten. A lusta idő itt marad,
mint kiképzett tanú, aki sosem
hazudik, de rejti az igazat.

Az aluljáró színpad, idegen.
Lézengő sorsokat ellik
a rendszer, az alattvaló dühe
hirtelen, még magába nyeli,
mert kitörni nem mer vagy bolyong
a tervezett érdektelenségben,
amit jövőképnek hívnak kiötlői.
Telve vagyunk meglékelt hajókkal,
s pusztulnak a haza kikötői.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-12-11 09:59:55
Utolsó módosítás ideje: 2017-12-11 09:59:55