SZERSZÁMOK

még néha eljárt napszámba az öreg
kicsorbult fűrész újraköszörültem
reggelire csak szalonnát evett
segítettek jónyelű kalapácsok
megszögeltünk szétlazult éveket
cseresznyefák rigók fűrészporos
keskeny vasak csikorgó kapufák
cikornyás rámák dámái között
néztük a dunyhák lúdbőrös huzatát
kis tyúkólak vöröslő tyúkjaikkal
harangszó járt a nyesett fák felett
szerszámaid te rég letűnt vasárnap
az emlékekből visszafénylenek
kis tornyaiddal se falu-se város
piackör szén fa zöldség és halak
lovak türelme tócsák kutyaólak
lakóik néztük mint ásítanak
fecskék elmentek fecskék visszajöttek
harangszó járt a nyesett fák felett
ezer bajra orvosságunk a csend volt
és csenddel volt a szívünk mérgezett
a kalapács a szegre koppant s újra
fényinga jár üvegszárnyak viszik
új árnyékba szúette régi szekrény
legelésző porcelán őzeit
kis téglaházak veszélyes ítélet
diófák tornác tükrös idejét
forgatják nagy szemükben félkarú óriások
kis lábasokban oldódik a kék
eltűnt a hó rügyező fák vasárnap
harangszó járt a nyesett fák felett
s tavasz-tükrökben vidám kalapácsok
gyaluk fűrészek visszafénylenek

/1969/






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.