ÉGBOLTOK /1919/

Virága lobban, múlton átvirágzik.
Sárkányos szélben virágfény lobog.
Hány csillogó jel jött a végtelenből,  -
ahhoz az éghez méltó csillagok!

Elfonnyadt zászlók. S mily törpék a törpék!
Fecsegés száll a fecskék kék vizén.
Tükrök mélyén egy múlt parázslik, fáj ma:
elnémított, gyönyörű költemény.

Ó, az az ég ujjongó csillagokkal!
Más egek jöttek és más csillagok.
...és égboltok nagy látszat-csillagokkal:
csillagnyüzsgéssel csillagtalanok.

/1989/






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.