TÖLGYERDÕ

nagy tócsákban megállt a csend
kortyolnak belőle a bolondos hintán
idelendült pici madarak és

fűálarcot ölt az idő

fehér pillangó fehér virágon
fehér pillangó piros virágon
piros pillangó fehér virágon

a fűálarcon keresztül is látom a naparcú időt

átmosolyognak a fákon a felhők
átmosolyognak a fákon az évek
fényhajú királylány ki maga a hűség
ülj az ölembe hadd érezzem a tested
súlytalanok a felhők a fák

fehér pillangó sötét virágon
fehér pillangó kigyúlt virágon
sötét pillangó fehér virágon

koronád vedd le fényhajú lány

futnak a felhők futnak az évek
bolondos hintán már hazalendült
ivott a csendből a pici madár
ülj az ölembe fényhajú lány és
nézzük még együtt mint futnak a felhők
nézzük még együtt mint futnak az évek
mint tűnik a szépség a fénylő tükörben
mint éled a szépség a fénylő tükörben
mint ölel újra sok fehér virágot
mint gyújt ki újra sok fehér virágot
mint olt ki sok-sok piros virágot
a csókod az erdő a felhő a kék

/1968/






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.