TÖLGYERDÕ
nagy tócsákban megállt a csend
kortyolnak belőle a bolondos hintán
idelendült pici madarak és
fűálarcot ölt az idő
fehér pillangó fehér virágon
fehér pillangó piros virágon
piros pillangó fehér virágon
a fűálarcon keresztül is látom a naparcú időt
átmosolyognak a fákon a felhők
átmosolyognak a fákon az évek
fényhajú királylány ki maga a hűség
ülj az ölembe hadd érezzem a tested
súlytalanok a felhők a fák
fehér pillangó sötét virágon
fehér pillangó kigyúlt virágon
sötét pillangó fehér virágon
koronád vedd le fényhajú lány
futnak a felhők futnak az évek
bolondos hintán már hazalendült
ivott a csendből a pici madár
ülj az ölembe fényhajú lány és
nézzük még együtt mint futnak a felhők
nézzük még együtt mint futnak az évek
mint tűnik a szépség a fénylő tükörben
mint éled a szépség a fénylő tükörben
mint ölel újra sok fehér virágot
mint gyújt ki újra sok fehér virágot
mint olt ki sok-sok piros virágot
a csókod az erdő a felhő a kék
/1968/
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
