TÁJ-AKVARELL

mikor a tetők, kis ólak, bodzabokrok párolognak
eső után
megnő a gomba-csönd
a fűszál éle elmetszi a kéket
de újraforrasztja a fény
kilépünk
fehérfüstű vonatok eltűnnek a zöldben
s a fénykép-pocsolyákra néznek a kőarcú diófák
milyen erdők fogják körül a múltban
favágó-nagyapámat?
vitte, vitte a madárhangú fűrészt,
a csökönyös akaratú fejszét s a görcsös évek
birkózását
erdőszéli sorompók
a virágoktól fuldoklott az őrház
elérte őt s elhagyta a vonat
de ment tovább míg vezette az ösvény
felragyogott a naplelkű akácos
s a lejtők szélén megálltak a tölgyek
vitte, vitte a madárhangú fűrészt
és észrevétlen oltotta ki az árnyék
a szitakötők szivárványszínét

/1971/






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.