AZ ERDÕ LENYOMATA

A félig álom, félig lét-erdőben jártam
vagy az erdő járt bennem?
Égő madárhang gyújtott ki kéket,
lobbantak felhőfények, megkövült vasárnap
bámult egy nagy sziklából, az égen
bogárszikrák szálltak szét csodaszépen,
csöpp bölcsőben égő madár jajongott,
s a holnemvoltból átszökkent csillaghangok
csillantak múltba siető virágon.
Nagy kéz emelt: félig lét, félig álom.
A sohsemvolt-békét kerestem mindenáron,
de hol volt az a béke?
Futott a fű szélfútta messzeségbe,
harangvirágra hulló csillaghangok
csillantak fel, nagy pajzson átaranylott
az a seholsincs béke:
láng-menedék az égen túli égen,
harangvirágok hangja kék mesékben,
fehér tavon a vitorlák havas
zenéje,  -  fent ingott az égmagas,
s küldött az erdő sötétfekete fákat,
bánatom körül mind-mind mint őrök álltak,
s a hidegarcú, megkövült vasárnap
békét nem osztott, csupán csak csodát:
a nagy pajzson vitorlák hó-zenéje
ezüstlött át díszül az ingó kékre s a szívemben madár
szárnya jajongott,
harangvirágra hullott csillaghangok
csillogtak el, s bogárszikrák a szélben
eszeveszetten szálltak csodaszépen







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.