Feljegyzések a Bányabekötő úton

Mondták, hogy lovakkal kezdték, a régi bejárat
szűk volt és nem akart válni a kő.
Azt hitték halottat  őriz a mély, de nem,
csak később, amikor omlott a tám,
akkor vetett áldozatainak fekhelyet a kapzsiság.  
És minden nap imához gyűltek a föld alatt.

Épült a város. Szállt a híre szerte,
egy ország figyelte ahogy kinőtt a Bakony alatt.
Hol ez e hely? ... és mit bír az ember,
a csákány, a ló.
A szárító alig győzte, mert óriást álmodott a párt
s mikor acélpajzsokra cserélték a régiket
a termelés egekig ért. De sosem volt elég.

Most a csend is sok.  
Ott volt a szivattyúház és a csillepálya,
szaladtak utána hidak és utak,
fel a városig. Ma tó van itt,
és a járatok felett mindent benőtt a nyár.  
Csak az aszfalton várnak a gépnyomok.
Én még láttam a szénporos virágokat,
az utolsó leszálló titánokat
mielőtt végleg bezárt.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-11-06 09:43:19
Utolsó módosítás ideje: 2017-11-07 19:52:36