BARNA ERDÕ

barna fatörzsek alatt
hatalmas alagútat formál a szél
a föld alatt
vakondok-idő
dermedt végtagok lent
megfagyott hangok a fákon
csontzörgésű a hideg avar ott is ahol nem lepi hó
régi festmények mosolygó kő-idejét
tapintod-e?
majd alkonyattájt
a hóra hullnak a gyöngyhideg csillagok
felsírnak a fenyők
a szél-alagutból kilépünk
belefagytak a csendbe a távoli házak
kis gondolat-kuckókba melegedni tér a kutyaugatás
a szél-alagútból kilépünk
s a fagyok esztendejében
kendőjüket mélyen lehúzzák a csöppnyi anyókák
gurulnak a havon a gyöngyhideg fények
ki tudja
miért sírnak az erdők,
milyen szemek csukódnak le a szél-alagútban,
a fatörzsekre milyen árnyakat vetnek az évek,
milyen mélyen bújik meg alattunk a földben
a vakondok-idő?

/1969/






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.