Utcák madarai, terek liliomai

Nem kérek tőled túl sokat,
nehogy te légy az áldozat,
csücskét, amennyi jut neked,
hiányát észre sem veszed.

Kartonból ágyat híd alatt,
cipő-felsőmre talpakat,
nadrág derékra madzagot,
csak amit más már eldobott.

Szelet kenyérre párizsit,
-éhes gyomor nem álmosít-
füstszűrőn túli csonkokat,
kutya elásta csontokat.

Kis flaska mámort éjszaka,
ne bántson úgy a vér szaga,
sebeim kínját rejtse el
szeszekből mázolt akvarell.

Emberi gesztust, csöpp mosolyt,
ha már a vére értünk folyt,
ne rúgj pofán, ha álmodom:
túllépek egyszer árkodon.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-23 10:48:01
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-23 10:48:01