KISVÁROS

elcammognak sört ivó medvék
fűtik, fűtik a nagy kemencét
kis ördögök a járdaszélen
úsznak a rózsás dinnyelében

teherautó köhint a porban
ki benne ült ki tudja hol van
árnyéka olvad tüskés fáknak
elpárolog a kék virághad

házak feszülnek, kövek, gépek
deszkapallókat általlépnek
téglasorok téglát teremnek
a sok Kőmíves Kelemennek

itt akácméz s egy vaksi ablak
legyek csorognak, rátapadnak
cédulácska fityeg egy póznán
egy jó kis vaságy kiadó tán

gyűszű csendül  -  hóbortos ének
a kulcslyukak egymásranéznek
ez az az utca! meddig megy még?
itt köröztek csalóka fecskék

ez az a táj, mely megteremtett
ismerősnek és idegennek
torkom fogta, borát dícsérte
hízott lúdjait elígérte

mert útjait felülről nézem
nem szabad könnyen elítélnem  -
mécsese lobban, elvilágít
a csillagfényes éjszakáig

/1970/






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.