Diotima

Tovasikló égszínkék víz, ahogy hull,
Átbukik a szirteken, szavak mögül
Aranyhomok csillan, csöndes ragyogás
A szem, bimbók szemérme rejti
Virágba bomló igézetét,
Ha alszik, szunnyad, mint a csecsemő.

A tétovázás kedves nekem,
Egy hídon álltunk, este,
Alattunk a vörös víz zuhogott
Bokrok zöld remegő levelei között.
A szép tavasz, akár szelíd madár,
Csöndesen túlröppent a hegyeken.
Mosolyogtunk a szavakon

Nyájas szél jött keletről,
Kicsalogatta nedveit a fáknak,
Színeit a virágoknak,
Szemekből féltett titkokat.
A lemenő nap felé nézek,
Odafönn lágy felhőn ül,
A fény útját illatos szél becézi,
Mint hárfát egy parányi ujj.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Egy hónap faun (Budapest, 1998)
Kiadó: Fekete Sas kiadó