Lépésenként

Kilépek, az ajtó keretéből
s öltözök bakacsin feketéből
egyenlőre lágyan lengő lenbe
s csodállak színes ősz, elmerengve
nézlek tétován mozdulnak újak
követem, harmatcseppek gurulnak
dér kristályok lesznek nemsokára
ám még most várjanak télkirályra
mert az ősz vibráló palettáján
zene szól mint sixtus kazettáján
mikor látok hullani rőt lombot
melyből építhetek akár dombot
nem rezeghet könnyektől a pillám
munkálni kell, mert az élet villám
markom átfogja fém kemény nyelét
éget, őrzi tüzes nyár melegét
megérti ki dús avarba lépdel
talán nem mind bűnös, aki térdel.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-15 17:10:58
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-15 17:10:58