mezei manó
csend borul a némaságra
halkan vonul át magába
éjjel lép be puha lába
mohapárna papucsába
habos vízből halpipából
tó fölé illan a fátyol
aranyfüstű csillag mormol
egyedül retteg a holdtól
........................................
a hold kortyol még a tóból
arcán az árnyak kimúlnak
mosolya simul a szótól
ringatják a szürke fátylak
ölében is ülnek felhők
hideg ujjal muzsikálnak
zenélnek zúgnak az elsők
sugarakkal tovaszállnak
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Egy hónap faun (Budapest, 1998)
Kiadó: Fekete Sas kiadó
