BADACSONY
a bazaltoszlopok alatt
kőtörmelék
a kék
az erdő
nehezen lélegzik a melegben
egy csöppnyi ház magányos
de oldalai buzgalommal támasztják egymást a lejtőn
kiugrik a fűre a kopottpiros tarajú kakas
kiugrik a fűre a lángvörös tarajú virág
anyóka nézi a Balaton elvesző vizében
hogy milyen szép lehetett volna az élete
ha mindig ilyen hatalmas gyöngyházkagyló mosolygott volna a szemébe
dombról dombra sétál lefelé az ösvény
a szőlőfürtök
szapora gömbjei lüktető édes
emlékké sűrítik a zöld kacskaringók
és a rátarti levelek között a fényt
/1966/
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
