KÉTFÉLE TÁJ
az esők függönyén át láttam mint nőttek meg az almák
a zöld alma-tűnődésben megfürödtek a gyermekkori szobrok
s láttam a nagy tereket
a méltósággal kilépő bronzlovasokkal -
kőváraink felett kanyargott a felhő
a zöldszürke derengést tükrözték a nagy pocsolyák
egyszerre látom a falut és a várost
a kétféle gyerekkort
a lobogó indiántollakat
a kiáltást
a tyúkok rémült futását
a kis házikók kerekarcú tündéreit
a kőkomor utcák édesarcú tündéreit
forog a kút siránkozó kereke forognak az évek
tyúkokat itatnak a gyöngyszínű tócsák
mesebeli sárkányok alatt dübörögnek az utcakövek
mesebeli sárkányok lámpaszeme gyullad
mesebeli sárkányok sötét füstjét ha látom
elindul egymás felé a kétféle táj
de ki tudja hol találkozik milyen csillag alatt
mikor fordul át a múltba a kút siránkozó kereke az évek
merre forognak ha fordul a felhő ha beérnek az almák
mikor találkoznak a kétféle égnek
csodaszép tündérei?
/1967/
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.