Tűnődve
Lassú felhők vonulnak álmosan
halk hegedűszó suhan keringve
a szél lábujjhegyen oson
egy-két ház ablakszeme pislog
félig szemhéjzártan
inkább csak tűnődve.
Kutyák ugatnak unottan
inkább csak megszokásból
tisztára söpörten hallgat az udvar
kifaragott álmok neszeznek
papucs csoszog égi vánkosok
jókedvűen dagadnak
tiszta pehelyillatt száll
nagyanyám már a felhőket porolja.
Rezzen a komód halk reccsenéssel
fiók nyikorog szemérmesen
vasalt ruhák suhognak
talán ükszülém bálba készül
csörren a gyöngysor
homályosul a tükör
párás szemekkel kacsint.
Nehéz csizmás léptek a verandán
harákoló szörcsögés
rezzen a gyufa lángja
mint félénk kisgyerek
nagyapám pipára gyújt
emlékfüst felhők bodorodnak.
Táncol az idő
évek fehér gyérülő haja libben
esküvők harsány rikoltozása száll
borissza nóták keringnek
eladó a menyasszony
csilingel a nászkassza
jajgató sivár éjszaka
fájdalom és vér
a 'mindig így lesz' keserve.
Komor arató arcok
jégverte vetések köszönnek
kifosztott búzatáblák
éhezés vak kísértete
tűző napok kaszaélvillanása
fotografált ünnep dalol
vízhordó lányok énekelnek
löttyen a víz késszemű tarló
napbarnította sebes lábak
kazlak fojtó szerelmeskedése
fájdalmas szomorú
őszök előszele suhan.
De most éjszaka van hallgatag
köd gomolyog a temető felett
őseim üzennek korhadt fejfák alól
néma sóhajvirágok lányosan
lesütött szemmel pirulnak.
Gyerek vagyok megint
pirosló pipacserdőn gázolok
gyöngyöző patak-kacagással
víz csobog nyikorog a malom
megőrölnek az emlékek
ijedten fülel a csend
óramutatók szúpercegése
kattog agyamban
rohanok éveim után
perceim vonatát üldözöm.
Egy csöndes sarokban
kisírok magamból
minden eltékozolt évet
minden pazarló napot
üszkös fák az erdőn
vékony füstcsík mint
turistaút az ismeretlenbe.
Alszik a falu álmodnak a házak
horkolva úszik az éjszaka
és valahol keleten
a tenger világ szélén
már piroslik a hajnal
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-08-17 20:19:17
Utolsó módosítás ideje: 2017-08-17 20:19:17
