kiút

Jó, tudom, hogy mindig csak rólad, és
anyuról, de össze kell szedni magunkat.
Kidobni végre a feketepiros lábosokat,
kisméretű kesztyűket, hajkefét, mindent.
Hozatni egy akkora konténert, amibe
nem lehet majd behajolni, mert ilyenek
vagyunk. Nehezen elengedős apjafiai.
Két lakókocsi lenne az igazi, egyágyasok,
pótaksikkal a folyamatos zene miatt, és
látótávolságba parkolni mindig. Gyors
folyású patak, hogy ne egy csikkhalom
mellett ébredjünk, ha már lesz megint
közös témánk, de induljunk valamerre,
mielőtt tényleg az agyunkra megyünk.
Minden új nap meglátszik rajtam is,
álmomban kimosott  nadrágok zsebét
tapogatom, mintha lenne ezeknek a
mozdulatoknak bármi értelme.Talán
kulcsok, néha csörög valami. Rajtad
meg kezd lógni minden, a gallérod is
csálé. Megoldjuk ezt is, csak menjünk,
mielőtt belefáradok. Nem beszélve rólad,
nem beszélve semmiről.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-08-04 10:11:59
Utolsó módosítás ideje: 2017-08-04 10:25:13