Érzem



Csontjaimban érzem a hajnali ébredések
hűvös nyugalmát, bőrömön azt az érintést,
amelyet utoljára rajtam felejtettél, az idő
csobban köröttem, egy köhintést még
áthallok az éjszakádból.

Nyugatról támad a szél, néhány ág törik,
aztán kisimul az égalja, összeszedem
széthullott szavaidat, mondatba rakom,
segít egy-egy képző, rag, mikor felsikolt
türelmetlen haragod.

Elgondolkodom, lehet-e rajzolni halált
bársonyos bőrre, felfénylik-e egy mosolyban
vagy csak csuhásan baktat nehéz léptekkel
a tehetetlen szétszakadt lélek sokkjában,
amikor a gödör sírrá tágul.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-07-28 10:33:50
Utolsó módosítás ideje: 2017-07-28 10:33:50