Ha a ha nem hahótázik...
Volt egyszer egy kis cápa.
Elúszott volna Vácra.
Miközben úszott Vácra -
belekerült a pácba!
Volt egyszer egy tintahal.
Megkérdezték mint nyaral.
- Rosszul, - szólt - mert hintáztam,
s magamat letintáztam!
Volt egyszer egy szalonka.
Zizegett a fa lombja.
Ettől nem volt zavarban:
csigát csípett avarban.
Fel-le járkált egy csóka.
Gondolta: kell a csókja.
Bús búra elegendő:
csókacsók nem kelendő!
Velencében gondolán
ki jött? Te gondolnád tán?!
Rajta angolt angolna
fordított át mongolra...
Kis majom jött, fekete,
a fák fenegyereke.
Most egy nagy fán e gyerek.
Onnan mutat feneket...
Nos hát, ha a kis cápa
elúszott volna Vácra,
ha hintán a tintahal
nem tintázik, úgy nyaral,
ha szalonka avarban
csiga láttán zavarban,
ha a csókacsókból kér
pipiske és pipitér,
ha gondolán angolna
nem fordítgat mongolra,
s a rossz kis majomgyerek
máshol mutat feneket...
nos hát, akkor, ki tudja,
másképp nő itt a dudva,
másképp bámul az ökör,
görcs kukacot nem gyötör,
cicus másképp egerész,
ép észből jut hetedrész,
kutyus másképp ugatós,
s harapással nem adós,
no igen, HA ANNYI HA
nem botlik az utunkba,
ma is vagyunk valahol,
ott ahol a csíz dalol,
ahol nem kínoz a csúz,
lutrit senki ki nem húz,
ahol szurtos szerecsen
nem csen palacsintát sem...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.