lesz-e
nekem lesz-e egy utolsó napom
mikor fiammal ülünk a tavon
a régi stégen a nádas előtt
elbújva a nyüzsgő napok elől
tudok-e szólni akkor majd bölcsen
lassan nehogy a szót szómba öltsem
s egymásra rakva majd megálljanak
ha már nem állok s el ne szálljanak
alkonyatkor vajon elmondhatom
hogy szép volt élni és nincs hatalom
mely elvehetné szívünk belsejét
öröm s csalódás sajgó perselyét
tudom-e majd hogy nem lesz több esténk
mikor az idő majd gyorsan szalad
poharazunk s a sok édes emlék
asztalunk mellett lassan elhalad
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
