hézagos

költözni végre
s nézni
hogy telepednek
az új szobákba is
idegen nyavalyák
a fekhely közepére
megint, közéjük ide
valami résbe

szertartásos esti
hallgatás-szagban
csak a sárga falak kopogása
meg kellene tenni
fülüket fordítani
a zaj forrása felé
a jelzőhangok
kitörési pontjára tapasztani
arra a résre

ott laknak
a fontos szavakat emésztők
a kötelékeket gyengítők
az egyik plusz, a másik mínusz
az egyik felé, a másik előle
egyikük oldja, a másik kötözi
lehetetlen kijutni belőle
abból a résből
mi kettejük közé
beszorult

az nem veszi észre,
de néma
ez ismeri már jól, mégse kiált
föl, hogy nézd, magára
hogy mutogat az a felkent
csend-őr dögevő
aki résen van
a szétválasztás mestere
a legbetegebb
ki rést nyitogat
hasadást

szüntelenül







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-07-13 21:53:34
Utolsó módosítás ideje: 2017-07-13 21:53:34