Vihar előtt

http://4.bp.blogspot.com/-KnmGHBJ0m9c/Tn1iT0IvzPI/AAAAAAAADUk/STHeyc7dYYs/s1600/0_hollo-viharelo.jpg


Szellő se borzolja már
a rét füvét.
No, nem aludni tért, csak előre pihen,
s erőt gyűjteni a felhők mögött
megy fel egy égig érő szerpentinen.

A sűrű légben sehol egy madár.
Fészkébe bújt félőn a vad,
csak kitartson a fa, az ág,
a fészek,
míg majd a pusztítás elhalad!

A virágokon sincs méh, lepke, bogár.
A fakéreg alatt a szú se vés,
sáska se rág, hiába zöldül
elé lédús, új vetés.

A herélt, s kanca áll magában.
Kötő sincs rajtuk. A környék szaga
erősebb minden rossz kötélnél.
Ide jöttek ma is
haza.

Nem állnak be az istállóba.
Mit félünk, jobb látni, hogy halad,
mint csak gondolni, s közben
riadtan állni,
és félteni körül a négy falat.

A kanca nem legel, de fejét lehajtja.
Farka lóg, hisz’ ilyenkor
a bögöly is megül.
Társa nyugtatja, és óvón ráhajol,
hogy a vihar ellen majd ő legyen felül.

Vár. Minden és mindenki. Mozdulatlan.
Mikor
csap le végre, hiszen már fáj
a csönd! Tépjen, pusztítson! A táj
kicsit meghal, de a letört gally helyett
új ág, új levelekkel,
új zajokkal csak azután lehet!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Ostoros villám - Versek Holló László képeihez - antológia (Gyomaendrőd, 2011)
Kiadó: Közalapítvány Gyomaendrőd Közgyűjteményeiért
Feltöltés ideje: 2017-07-12 01:20:18
Utolsó módosítás ideje: 2017-07-12 01:20:18