lopakodó tél
észrevétlen lopja be ma
gát hozzánk a tél semmi hir
telen mozdulat semmi kap
kodás a higanyszál is nap
ról napra csúszik lassan le
felé mint a levedlett le
velek egyenként hullnak fel
alá s szorgos hűvös szellők
könnyedén tüntetik ők
et el fokozatosan rak
ódik ránk a ruha réteg
mint ereinkben a puha
méreg a vérzsír szintjének
következménye s rág tovább
mint kegyetlen buta féreg
foga míg aztán mindenre
vakító zúzmarát liheg…
… és tél lesz átmenetileg
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
