ARANYDIÓ
összegyűlt fény: aranydió
emlékezem a nyárra
összegyűlt fény: aranydió
s a rigók füttyszavára
összegyűlt fény: gyermekkorom
üvegtál-csendben érett
nagy sárga körték illatát
s ízét nyújtom elébed
légy vendégem ma, jöjj velem
képzeletbeli nyárban
sodródj virágok és színek
áradó mámorában
lepkehálódat vesd ki majd
ha szöknek pille-rétek
s libbentik könnyű szárnyukat
csillogó messzeségnek
légy kedvesebb, légy szabadabb
képzeletbeli nyárban
hadd sejtem álmos-boldogan
hogy végre rádtaláltam
összegyűlt fény: aranydió
ragyog egy furcsa nyárra
ma jöjj velem, figyelj velem
a rigók füttyszavára
/1959/
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
