BRATISLAVA
esernyő-felhőt billeget
majd fényeket az ég
a vár felé sétálnak a gesztenyefák
a vár szigorú
mintha a börtön-időből jött volna a hegyre a fényre
a kis utcák utánunk kapaszkodnak
ki tartja számon a fűszál-sóhajokat?
lent a Duna amely viszi a múltat
gyöngysorát az egykori ékes koronáknak
kis ördögök fújnak szelet a mosolygó angyalokra
itt kisdiákok olvassák a versem
itt szerelmesek a gesztenyevirágok
és jól tudom: itt boldogok leszünk még
vagy öt napig egy kis hotelszobában -
és utazunk
és megmarad az emlék
esernyő-felhők lobogtak felettünk
s fehér szerelmes gesztenyevirágok
és képzeletben Pozsonyt újra látjuk
nem furcsa az, hogy mégis van egy város
a közönyön túl s az országhatáron
hol kisdiákok olvassák a versem
- egy város ahol engem is szeretnek?
Pozsony előttünk - gesztenyevirágok
felsétáltak a hegyre a gesztenyefák
/1969/
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
