Üvegmezők (2)
kifeszített idő bontja vitorláját
holdhoz kötve egy bárka ring
indulnék
úsznék a nyílt vízen
keresve elsodort hangod még mindig
már megint
kifosztott tájak fölött lebegsz
engesztelhetetlen szelek hurkolnak
rád újabb bogot
nem tudom hogyan is lehet
de állod ezt a nem múló ostromot
én itt alig
pedig hajnalban ködtakaróval fedem
a vállam hogy ne rázkódjon nagyon
s a kihantolt fényeket - csakhogy kibírjam -
minden napomra rálopom
fanyar szavak vergődnek bennem
mint felhőkre gombostűzött lepkék
álomtöredékek közt bukdácsoló
félelmeimet már rég belepték:
hímporuktól színes és sáros
minden évszakom
még itt maradtam
még itt lakom
hideg városok peronjain kereslek
de arra csak a hajléktalan szél őgyeleg
kint a parkban szemben velünk éppen
fagyott ujjaikkal a fák utánad intenek
vállamon gubbasztó hollók
öreg hétköznapok
telekbe vermelt bő terméseinkkel
már mindegyik egyszer jóllakott
bár sok tél leolvadt arcomról
mióta rám zárult tekinteted
átlátszó üvegmezők rianása a letűnt idő
jégtükre hatalmas robajlással
időnként újra megreped
a nyár sem könnyebb
csak a zuhanás fokozatai mások
lágy színek forognak almafád körül
s elővetülnek mosolygásaid
de csak mint kínzó látomások
s ilyenkor átfolyik lassan a fény
az újrarajzolt arcod tengelyén
és aztán ismét több darabra hullsz
akár a hold fölött az átsuhanó árnyak
most akkor hogyan is szólítsalak?
akármi történt
maradj meg anyámnak
arcom a hulló napba néz
más módon érzékelt világ jelez
hiányodat hallgatom már mióta
de mindig megsebez
és megfeszít
és átszögez
holdját vedli a hajnali ég
a fények az árnyakról lassan leválnak
május van
szakad a virágpor
visszatért fecskék röptébe zárlak
legyél velem ma
hadd legyek ma kicsit veled
milyen világos tiszta most a lég
fehér gyertyáikat
még nem oltották el a gesztenyék
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-06-12 09:46:51
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-12 09:46:51
