Márciusi tusa

Velaxin lesz, kék Camel,
és meginnék egy kávét.
Függő vagyok, nem szerel-
mes: Húzódjatok hátrébb.

Humorom – feloldani
a nyakig gallyban állást –
mire elég most, ami-
kor a kór fixen szállást

talált bennem? Tán mennem
kéne hegyig, tengerig.
Mászkálni Budapesten,
persze csak ha engedik

életkörülményeim:
őrlődni és dolgozni
lényegen és lényegin
mégiscsak. Szóval hogy mi

lesz, illetve mi lehet?
Foglalkoztatom magam.
Így szól a tönkre-menet
közben szám, és nincs szavam.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-05-30 14:09:23
Utolsó módosítás ideje: 2017-05-30 15:19:21